Ez a poszt is fent van a honlapon (www.drolah.com), de szintén nagyon hasznos infók vannak benne, így ez is kikerül ide:

https://www.drolah.com/cystocele--h-lyags-rv-

Mellső hüvelyfali süllyedés

(más néven cystocele, cystokele, hólyagsérv, húgyhólyagsérv, anterior prolapsus, anterior descensus)

Ennél a kórképnél a húgyhólyag és a hüvely közti támasztószövet meggyengül és megnyúlik, és ennek eredményeképpen a húgyhólyag beleboltosul a hüvelybe. A gátizmok túlfeszülése is közrejátszhat a kórkép kialakulásában.  Ilyen túlfeszülés létrejöhet hüvelyi szülésnél, krónikus székrekedésnél, krónikus köhögésnél, vagy nehéz súlyok emelésénél. A kórkép gyakrabban alakul ki, vagy a már létrejött panaszok általában súlyosbodnak a menopausa után, amikor a vér ösztrogén szintje lecsökken. Enyhefokú mellső hüvelyfali süllyedésnél a konzervatív terápia is hatékony lehet. Súlyosabb esetben viszont rekonstrukciós műtétre lehet szükség az eredeti anatómiát megközelítő helyzet kialakítására.

Tünetek

Enyhefokú elváltozásnál általában a páciens nem tapasztal semmilyen tünetet. Később a következő panaszok szoktak előtérbe kerülni:

• hüvelyi teltségérzés, a kismedence „telítettségérzése”

• diszkomfort érzés köhögésnél, erőkifejtéskor, emelésnél, vagy hajolásnál

• vizeletürítés után a páciens úgy érzi, hogy nem ürült ki teljesen a húgyhólyagja

• derékfájás

• visszatérő húgyúti fertőzések

• fájdalmas szexuális együttlét

• vizeletvesztés szex közben

• előrehaladottabb esetben a szeméremrésben megjelenő idegentest-érzés, mely tapintásra egy puha tojásra emlékeztethet

• A panaszok hosszasabb állást követően fokozódnak, fekvő helyzetben javulnak.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

A fenti panaszok esetén javasolt a szakorvosi vizsgálat, mivel ez a betegség önmagától nem jön helyre.

Mi okozza a kórképet?

A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből álló komplex rendszer, amely biztosítja a kismedencei szervek, mint pl. a húgyhólyag helyben tartását. Ez a komplex idővel meggyengülhet, hajlamosító tényező egy korábbi szülési trauma vagy a medencefenéki izmok folyamatos feszülés alatt tartása.

Ilyen kockázati faktorok az alábbiak:

• hüvelyi szülés, mely bizonyítottan hajlamosít.

• életkor, főleg menopauza után, miután lecsökken az ösztrogénszint

• méheltávolítás, ami által a medencefenék komplex rendszere megbomlik

• genetika, hiszen az öröklött kötőszöveti gyengeség is közrejátszhat a kialakulásában

• elhízás, ez szintén bizonyítottan hajlamosít

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

• Mikor kezdődtek a panaszok?

• Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

• Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

• Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizeletvesztést?

• Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

• Ismert Önnél krónikus székrekedés?

• Van olyan helyzet, ami javít a panaszain?

• Van olyan helyzet, ami ront a panaszain?

• A családban van valakinek hasonló betegsége?

• Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

• Van még gyermekvállalási szándék?

A vizsgálat, diagnózis

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú.

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a betegség, ezt segítik szükséges esetben még a 2-3 napos vizelési naplók is.

Ebben az esetben a leggyakrabban szükségessé válik a vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés elvégzése is, esetenként vesefunkciós laborral kiegészítve.

Az urodinamikai vizsgálatokkal a vizelettartás eltéréseinek diagnózisa pontosítható. Egyszerűbb esetekben csak vizeletáramlás mérésre van szükség (uroflowmetria), komplikáltabb esetben cystometria és uroflowmetria együttes elvégzésére lehet szükség, mely alatt a hólyag steril folyadékkal történő feltöltése során vizsgálható a húgyhólyagnak a vizelettartási kapacitása több egyéb tényező mellett. Ilyenkor megvizsgáljuk azt is, hogy a vizelet maradéktalanul ki tud-e ürülni vizeletürítéskor (residuum mérés).

Mik a lehetséges kezelési módok?

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. egy méhsüllyedés.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök.

Amennyiben a fenti kezelés nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben véglegesen megoldja a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet a pesszárium.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék funkcióját.

Mikor és hogyan történik az operáció?

Konzervatív terápiára nem javuló esetekben vagy előrehaladott stádiumban szükségessé válhat a műtéti terápia. A műtét általában hüvelyi úton történik, és célja az előreboltosuló mellső hüvelyfal eredeti pozícióba történő visszaállítása a medencefenéki szalagok és kötőszöveti lemezek összehúzásával, feszesebbé tételével. Nagyon meggyengült szövetek esetén a műtét eredményesebbé tehető szintetikus hálók és szalagok beépítése által. A hálóimplantációs műtétek minden implantációs műtéthez (sérv, emlő stb.) hasonlóan egy magasabb rizikójú műtéti csoportba tartoznak, így a pácienseknél nem minden esetben végezhetőek el. Ennek eldöntése a szakorvosi konzultáción történik. Ha még gyermekvállalási szándék áll fent, a műtétet érdemes a gyermek(ek) megszületése utánra halasztani, ugyanis egy szülés hajlamosít a kórkép kiújulására.

Ha a mellső hüvelyfali süllyedést (cystokelét) terheléses (stressz) inkontinencia kíséri, a műtét kiegészíthető inkontinencia szalag beépítésével is. Ezek a szalagok leggyakrabban TOT-szalagok (TVTO-szalagok), itt az elnevezés a műtéti technikára utal.

Prevenció

A mellső hüvelyfali süllyedés megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

• Rendszeres gátizom torna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

• Székrekedés megelőzése, kezelése

• Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

• Köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

• Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

Forrás: