Az Amerikai Urogynekológiai Társaság összeállított egy nagyon praktikus segédletet annak elősegítésére, hogy az orvosunkkal való találkozásunk során ebben a kissé zavarba ejtő helyzetben miket mondjunk és miket kérdezzünk, hogy elégedetten távozhassunk a vizsgálat végén. (Az urogynekológus olyan nőgyógyász vagy urológus szakember (esetleg mindkettő), akinek kifejezetten ezek a betegségek képezik a szakterületét.)

Nagyon hasznos vázlatos összefoglaló, érdemes a vizsgálat előtt áttekinteni, hogy nehogy elfelejtődjön esetleg valami fontos kérdés vagy információ.

Mit mondjak el az orvosomnak?

1. Mikor történt az utolsó nőgyógyászati vizsgálatom?
2. Hány gyermekem van, és hány hüvelyi szülésem volt?
3. Az alábbi tünetekből melyik igaz rám? (fájdalom, a hüvelyből előboltosuló dudor, székletürítési vagy vizeletürítési nehezítettség, fizikai aktivitásra vizeletvesztés, vagy gyakori vizelési inger)
4. Mikor kezdődtek a panaszaim?
5. Milyen gyakran jelentkeznek ezek a tünetek?
6. Szeretnék a fenti panaszaimra megoldást, megfelelő kezelést találni.

Mindenképp tájékoztassa az orvosát a szedett gyógyszereiről, kezelt betegségeiről, gyógyszerallergiáról, amennyiben fennáll.

Mit kérdezzek meg az orvosomtól?

1. A vizsgálat és a tüneteim alapján kismedencei süllyedés áll fenn nálam? Ha igen, milyen fajta?
2. Mi okozza a tüneteimet?
3. A tüneteim el fognak múlni (kezeléssel vagy akár anélkül)?
4. Sok hozzám hasonló problémájú pácienssel találkozik?
5. Amennyiben nem ez a kezelőorvos szakterülete, el tud irányítani egy olyan szakemberhez, aki kifejezetten ezzel foglalkozik? (pl. urogynekológus)
6. Van-e lehetősége szakorvosi konzultációra a kezelőorvosnak vagy az urogynekológusnak az anamnézisemet tekintve?
7. Az urogynekológusnál történő vizsgálatot követően van lehetőség a kezelőorvossal folytatott ismételt vizsgálatra?
8. Mi a következő teendő?
9. Ha a későbbiekben más kérdésem adódna, van lehetőségem Önt emailben vagy telefonon felkeresni?

A kismedencei süllyedések az olyan típusú kórképek közé tartoznak, melyek a történelem kezdetétől előfordultak és megnehezítették sok nő életét. Így nem is csoda, hogy már az ókorból is maradtak ránk olyan írásos emlékek, amelyek ezekkel foglalkoznak. Még a legelső írásos orvosi feljegyzések, az egyiptomi papírusztekercsek is említést tesznek róluk, és így írnak a méhsüllyedésről: Ha egy nőnek hátsó, hasi vagy combokba sugárzó fájdalma van, az arra utal, hogy a méhe van leesve. (Kahun papirusz, kb. Kr.e.1835). Az Ebers-papirusz javaslata szerint az elmozdult méh petróleummal, trágyával vagy mézzel történő bedörzsölése elősegíti a javulást (Kr.e.1550).

Körülbelül ezer évvel később Hippokratész (Kr.e.460-377) és az őt és tanait követő  generációk úgy vélték, hogy a méh egy olyan szerv, mintha „egy állaton belüli állat” lenne, ami nagyjából arra utal, hogy egy szinte önálló, független szervként tekintettek rá. Olyan - mai szemmel nézve megmosolyogtató - kezelési módot alkalmaztak, amely során a páciens fejére kellemes illatú anyagot permeteztek, a lesüllyedt méh köré pedig kifejezetten rossz illatú anyagot, és abban bíztak, hogy a méh a kellemes illat irányába (a fej felé) fog elmozdulni.

Polybus, Hippocrates tanítványa és egyben veje írt a Nők betegségei című feljegyzéseiben más terápiákról is méhsüllyedés esetén, eszerint a lesüllyedt méhre összehúzó anyagot, majd ecetben áztatott szivacsot, vagy egy fél gránátalmát kell tenni. Ha az előbbi kezelési módok nem jártak sikerrel, megpróbálkoztak a páciens fejtetőre állításával egy rögzíthető keret segítségével, majd ebben a pózban rázogatták fel és le, amíg az előesett méh vissza nem csúszott a helyére, majd a páciensnek további három napig ágyban kellett feküdnie összekötött lábakkal.

A hippokratészi korszak után az orvosi gondolkodásban egy lassú változás kezdődött. Az orvostudomány lassan függetlenedni kezdett a vallás befolyásától. A első századra C.E. Soranus, az ókor legbefolyásosabb nőgyógyásza erős kritikával illette a hippokratészi gyógymódokat a kismedencei süllyedéseket tekintve. A permetezést értelmetlennek, a gránátalmával való kezelést szövetroncsolónak, a fejjel lefele történő rázogatást pedig elviselhetetlennek tartotta.

Ehelyett monumentális művében, a Nőgyógyászatban az alábbiakat javasolja: A beteg a méh kilógó részét áztassa langyos olivaolajban és készítsen egy a hüvely alakjának és átmérőjének megfelelő gyapjú tampont, melyet tekerjen be vékony tiszta szövetbe, mártsa bele ecetbe, acaica lébe vagy borba, majd ezzel a tamponnal nagyon óvatosan nyomja vissza az előesett méhet a helyére az eredeti pozíciójába, a tampont pedig hagyja bent a hüvelyben.

Ezen terápiás fejlődés ellenére is a méhhel kapcsolatos régi tanok továbbra is tartották magukat. A Kr.u. 2. században a prominens kappadókiai Aretaeus görög orvos kézikönyvében még mindig úgy ír a méhről, mint egy „állatról az állaton belül”.

Soranus jelentős szülészet-nőgyógyászati tudása ellenére a női kismedence anatómiájának ismerete továbbra is erősen korlátozott volt. A korszak orvosai sokszor hívták maternek, ami latinul annyit tesz anya, vagy hysternek, ami a méh görögül. Általában többesszámban beszéltek róla, mivel abban a hitben éltek, hogy az emberi méh is több üregből áll. Ennek oka, hogy a Római Birodalomban az emberi holttesteken történő boncolás be volt tiltva, így az orvosok csak állatok boncolását végezhették el, és a legtöbbször vizsgált alsóbbrendű állatoknál a többüregű méh gyakori volt.

A medencefenék egy olyan izmokból és kötőszövetből álló réteg, ami a szeméremcsont és a farokcsont között feszül ki, és kétoldalt a medencecsonton rögzül. Ez a réteg támasztja főként alá a kismedencei szerveket, mint a húgyhólyagot, a méhet és a végbelet. Egy jól működő medencefenék ezeknek a szerveknek a megtámasztásán kívül segíti a húgycső és végbél záró izomzatát is a záró funkcióban, emellett fontos szerepe van a szexualitásban is, mivel egy egészséges, tónusos medencefenék segítséget jelent az orgazmus elérésénél mindkét fél számára.

Egy meggyengült, sérült, lazább szerkezetű medencefenéknél és az ennek következtében tágabb hüvelynél házasélet közben az érzőidegeket kevesebb inger éri, a páciensek egy részének ez a fő panasza. De meggyengült medencefenék esetén kialakulhatnak ennél súlyosabb problémák is. A leggyakoribb megbetegedések a stressz-inkontinencia (terhelés hatására a vizelet elcsepegése), hüvelyfali gyengeség, hüvelyfali süllyedések, méhsüllyedés, vagy súlyosabb esetben a méh előesése, de fennállhat vizelet elakadás vagy akár székletinkontinencia is.

Jelenleg nem ismert a kismedencei süllyedések kialakulásának a pontos oka, a kutatások alapján több tényező együttes megléte szükséges hozzá, emiatt nem lehetséges biztonsággal megelőzni. Egy nő például nem változtathat a genetikai adottságán, amely meghatározza, hogy milyen erős a szervek között a kötőszövet felépítése, de több egyéb dolog van, amivel csökkenthetjük a kialakulás kockázatát.

A kismedencei süllyedések vagy POP-k leggyakrabban a vajúdás és a hüvelyi szülés során létrejött szövetkárosodás következményei. Mind a hüvelyi szülés, mind a hüvelyi szülések száma növeli a kockázatot. Az utóbbi évek eredményei arra utalnak, hogy ennek hátterében a szülés során megsérülő medencefenéki izomzat leglényegesebb elemének a sérülése, a levator ani izomkomplex sérülése állhat, ezt támasztja alá több MRI és három-dimenziós ultrahang segítségével történt vizsgálat. Azt is megfigyelték, hogy azok a nők, akinek ilyen izomsérülése van, többszörös kockázattal bírnak a különböző kismedencei süllyedések megjelenésére, és a sebészi kezelést követően a betegség kiújulására.

Természetesen ez önmagában nem indokolja, hogy mindenki, aki el szeretné kerülni az ilyen típusú betegségeket császármetszéssel hozza a gyermekét a világra, de például vannak kísérletek egy olyan kockázatbecslő pontrendszer kidolgozására, ami alapján a kismedencei süllyedésekre magas kockázatú várandósoknál ez esetleg szóba jöhetne.  Kockázati tényező még a terhesség előtt kialakuló inkontinencia, családi anamnézis, vagyis édesanyánál vagy lánytestvérnél kialakult kismedencei süllyedés, nagy magzati súly, ehhez társuló alacsony anyai testmagasság.

Ezeken kívül még több kockázati tényező van, ami süllyedéses kórképre hajlamosít. Ilyen a magasabb életkor, postmenopausalis állapot. Ennek oka, hogy az életkor előrehaladásával majd a klimax bekövetkeztével élettanilag lecsökken a szervezet ösztrogén termelése, és ezáltal a kismedencei szervel és a körülöttük lévő szövetek valamilyen szinten sorvadni kezdenek. Az ezekkel járó tünetek csökkentésére vezették be a hormonpótló terápiákat, amelyeknek a megítélése napjainkig ellentmondásos. A csak helyi (hüvelyhámra krémmel felvitt) ösztrogénterápiának viszont jó hatása van a szövetekre, ugyanakkor ilyen alacsony koncentrációban a mellékhatásoktól sem kell tartani, így a POP megelőzésben is közreműködhet, de ezt igazoló átfogó tanulmányok még nem készültek a témában.

Méheltávolításnál szintén megbomlik a medencefenék egyensúlya, így egy ilyen műtét után évekkel később hüvelyfali süllyedés, hüvelycsonk előesés alakulhat ki. Ezeknél a műtéteknél ezért egyre inkább hangsúlyt fektetnek arra, hogy a megbomlott támasztó struktúrákat valamilyen műtéti technikával helyreállítsák, és ezáltal csökkenthető a kockázata a süllyedéses kórképeknek.

Bizonyos ritka kötőszöveti megbetegedések is hajlamosítanak a meggyengült kötőszövet elégtelen tartó-támasztó funkciója által. Ilyen kórkép a Marfan szindróma vagy az Ehlers-Danlos szindróma.

Az eddig felsorolt kockázati tényezőket nem igazán tudjuk befolyásolni, egyedül a hüvelyi szülés jelent kivételt, de nem valószínű, hogy valaki emiatt lemondana a gyermekáldásról, császármetszést pedig ezzel az indikációval az irányelveknek megfelelően nem lehet végezni. Vannak viszont olyan kockázati faktorok, amiket bizonyos életmódbeli változtatással el lehet kerülni.

Az egyik ilyen a krónikus székrekedés, és a székletürítés közbeni erőlködés. Ha ez éveken keresztül fennáll, ez igazoltan fokozhatja a kockázatot. Más szempontból is, de ebből a szempontból különösen fontossá válik a székletrendezés, a megfelelő étrend, és szükség esetén valamilyen székletlazító használata.

Kockázati faktor még a túlsúly a megnövekedett hasüregi nyomás miatt, és a dohányzás a következményes krónikus köhögés miatt, ami szintén megnöveli a hasüregen belüli nyomást. Mindkét tényező megszüntethető a megfelelő testsúly elérésével és a dohányzásról történő leszokásról. Hosszan taglalható, hogy ez utóbbi kettő még milyen sokféleképpen károsítja az egészségünket, így a székrekedéssel együtt az ezektől való megszabadulással is sokkal többet nyerünk, minthogy csökkentjük a POP-k kockázatát.

Rostban gazdag étrendre és bő folyadékfogyasztásra van szükség. Ha esetlegesen már kisfokú inkontinencia áll fenn, gyakran látjuk, hogy a páciens nem iszik eleget, hogy csökkentse a tüneteket, ez nagy hiba. A folyadékfogyasztás visszafogása hosszú távon többet árt, mint használ.

A rendszeres testmozgás mind a fogyókúra sikerességét, mind a megfelelő székletürítést javítja, azonban fontos tudni, hogy az ugrálással, futással járó sportok kismértékben fokozzák a kialakulás kockázatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az előbbi sportokról mindenkinek le kell mondania, aki nem akar méhsüllyedést. Például egy nagyon jó cipő és a gumisalak pálya előnyben részesítése futásnál számíthat, és akinek esetleg ismert hajlama van ilyen betegségre, elgondolkozhat azon, hogy a step aerobik helyett inkább ússzon, biciklizzen vagy jógázzon.

Nagyon fontos odafigyelni a megfelelő testtartásra. Egy görnyedt hát mellett a hasban lévő szervekre nagyobb nyomás nehezedik, és ez nagyobb terhelést jelent a medencefenékre nézve. Ha szépen kihúzzuk magunkat, a hasban lévő nyomás lecsökken, és ez hosszú távon megtérülhet.

A gátizom, más szóval Kegel vagy medencefenéki torna javítja a medencefenéki izmokat ellátó idegeket működését, fokozza ezen izmok erősségét. Ezen izmok napi rendszerességű tornája megszüntetheti és meg is előzheti a vizeletinkontinenciák egy részét, ez különösen fiatalabb páciensek számára segítség. Bár ezek a medencefenéki gyakorlatok a súlyos fokú süllyedést önmagában már nem képesek korrigálni, egy kisfokúnál a súlyosbodást megelőzhetik, a tüneteket csökkenthetik.

Kismamáknál a várandósság alatt végzett gátizomtorna csökkentette a szülés utáni vizeletinkontinencia előfordulását, ez arra utal, hogy a tónusos levator izom jobban ellenáll a szülés alatti sérüléseknek. Más vizsgálati eredmények pedig arra utalnak, hogy a szülés alatti gerincérzéstelenítés is csökkenti az izomsérülés, izomszakadás kockázatát, vagyis fontosnak tűnik ezen izom megfelelően relaxált állapota a szülés kitolási szakában.

A terhesség utolsó heteiben használható egy speciális, pumpával működő, hüvelybe helyezhető eszköz, mellyel a hüvelybe helyezhető részt levegővel felpumpálva a medencefenéki izomzatot "kondícionálhatjuk" a szülés alatti nagyfokú megnyúlásra. Az eddigi vizsgálati eredmények ezzel kapcsolatban ígéretesek, de még nem történt akkora esetszámú vizsgálat, amivel a hatásosság biztosan kijelenthető lenne.

Emelésnél is oda kell figyelni arra, hogy azt ne a hátizmok és a hasizmok terhelésével tegyük, hanem amennyire csak lehet, a láb és karizmainkat használjuk, ez főleg a kisgyerekes anyukáknak lehet fontos információ.

Bővebb infó: www.drolah.com

Ez a bejegyzés is a honlapról lett áthozva:

https://www.drolah.com/rectocele--v-gb-ls-rv-

Hátsó hüvelyfali süllyedés

(más néven végbélsérv, rectocele, rektokele, posterior prolapsus, posterior descensus)

Hátsó hüvelyfali süllyedésről akkor beszélünk, ha a végbelet és a hüvelyt elválasztó fibrózus kötőszövet (fascia) meggyengül, és ezáltal lehetővé teszi a végbélnek a hüvelybe történő beboltosulását. A hátsó hüvelyfali süllyedés másik megnevezése emiatt rektokele, mivel általában a rectum, vagyis a végbél az, ami beboltosul, de nem mindig. Ritkább esetekben a beboltosult hüvelyhám mögött vékonybél is lehet, ez az enterocele.

Egy kisfokú süllyedésnek általában nincsenek tünetei. Nagyobb fokú eltérésnél már kifejezett hüvelyi idegentest érzés léphet fel, vagyis a páciens azt érzi, hogy a hüvelybemenetnél egy eddig nem tapintható szövet dudorodik ki a hüvelyből. Ez általában kellemetlen, de önmagában fájdalmat nem okoz.

Tünetek

- Diszkomfort érzés köhögésnél, erőkifejtéskor, emelésnél, vagy hajolásnál.

- Nehezített székletürítés. Székletürítés közben szükségessé válhat a beboltosulás hüvelyen keresztüli visszanyomása, ami által a székletürítés könnyebbé válhat.

- Székletürítés után a páciens úgy érzi, hogy nem ürült ki teljesen a végbele.

- Derékfájás

- Fájdalmas szexuális együttlét

- Előrehaladottabb esetben a szeméremrésben megjelenő idegentest-érzés, mely tapintásra egy puha tojásra emlékeztethet.

- A panaszok hosszasabb állást követően fokozódnak, fekvő helyzetben javulnak.

A páciensek egy része a hátsó hüvelyfali süllyedésen kívül tapasztalhat egyéb kismedencei szerveket érintő süllyedéseket is, mint például a húgyhólyag, a méh vagy a vékonybelek süllyedését.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Panaszokat okozó esetben mindenképpen szükséges a szakorvosi vizsgálat. Az alábbi tünetek esetén kifejezetten javasolt a szakvizsgálat:

- Zavaró mértékű hüvelyi idegentestérzés, vagyis jól tapintható dudor, ami a hüvelybemenetet kitölti, akár elé is boltosulhat.

- Kezelésre nem javuló székrekedés a fenti panaszok mellett.

Mi okozza a kórképet?

Önmagában a felegyenesedés, két lábon járás akkora terhet helyez a kismedencére, hogy ez a legfőbb oka a rectocele kialakulásának.

Emellett hajlamosít még minden olyan tényező, ami a kismedencére nehezedő nyomást még inkább fokozza.

- krónikus székrekedés

- krónikus köhögés (asztma, légcsőhurut)

- tartósan fennálló nagysúlyú emelés (fizikai munka, sport közben)

- túlsúly, elhízás

A terhesség és a hüvelyi szülés szintén kockázatnövelő tényezők. Ennek az az oka, hogy a hüvelyt tartó és támasztó izmok, szalagok és a fascia a terhesség és a hüvelyi szülés alatt túlnyúlik és meggyengül. Ennek eredményeképpen minél több hüvelyi szülésen van túl egy páciens, annál nagyobb az esélye annak, hogy a későbbiekben kialakuljon nála a kórkép.

Természetesen a genetika legalább ennyire meghatározó, így sokszor láthatjuk, hogy annál is létrejön rectocele, aki soha nem szült, illetve előfordul, hogy 5-6 szülés után is nagyon feszes kismedencei szerveket látunk. Ha valakinek örökletesen erős kötőszövetei vannak, nagyobb eséllyel fogja elkerülni a végbélsérvet.

Az alábbi tényezők tehát megnövelik a rectocele kialakulásának a kockázatát:

Genetika: Mint az előbbiekben leírtuk, a kötőszöveti gyengeség leginkább örökletes tényezőktől függ, ami befolyásolja a kismedencei süllyedések kialakulását.

Hüvelyi szülés: Szintén növeli a kismedencei süllyedések kialakulásának esélyét, így a végbélsérv kialakulását is.

Életkor: Az életkor előrehaladtával valamennyire elsorvadnak a medencefenék izmai, csökken az elaszticitásuk, ami az izmok megnyúlását, meggyengülését okozhatja.

Túlsúly: Az elhízás szintén hajlamosít, mivel a plusz kilók folyamatos feszülés alatt tartják a medencefeneket, ami hosszú távon kismedencei süllyedéshez vezethez.

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

Mikor kezdődtek a panaszok?

Milyen tünetei vannak?

Tapasztal székletürítési nehezítettséget?

Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizelet-/ székletvesztést?

Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

Ismert Önnél krónikus székrekedés?

Folyamatos emelésnek, hajolásnak van kitéve a munkahelyén/mindennapjaiban?

Van olyan helyzet, ami javít a panaszain?

Van olyan helyzet, ami ront a panaszain?

A családban van valakinek hasonló betegsége?

Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

Van még gyermekvállalási szándék?

Milyen kezelt betegségei vannak, amelyre gyógyszert szed?

A vizsgálat, diagnózis

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a süllyedés, és felmérhető, hogy az életminőséget mennyire befolyásolja a kórkép.

Húgyúti panaszok együttes megléte esetén leggyakrabban szükségessé válik a vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés elvégzése is, esetenként vesefunkciós laborral kiegészítve.

Húgyúti panaszok esetén az urodinamikai vizsgálatokkal a vizelettartás eltéréseinek diagnózisa pontosítható. Egyszerűbb esetekben csak vizeletáramlás mérésre van szükség (uroflowmetria), komplikáltabb esetben cystometria és uroflowmetria együttes elvégzésére lehet szükség, mely alatt a hólyag steril folyadékkal történő feltöltése során vizsgálható a húgyhólyagnak a vizelettartási kapacitása több egyéb tényező mellett. Ilyenkor megvizsgáljuk azt is, hogy a vizelet maradéktalanul ki tud-e ürülni vizeletürítéskor (residuum mérés).

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Mik a lehetséges kezelési módok?

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. egy méhsüllyedés.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök.

Amennyiben a fenti kezelés önmagában nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben véglegesen megoldja a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet a pesszárium, és gátizomtornával (Kegel-tornával) együtt alkalmazva bizonyos esetekben vissza is fejlődhet.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta/bőrre kenhető zselé formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék struktúrájának átalakulását, funkcióját.

Mikor és hogyan történik az operáció?

Konzervatív terápiára nem javuló rektokele esetén vagy előrehaladott stádiumban szükségessé válhat a műtéti terápia. A műtét általában hüvelyi úton történik, és célja az előreboltosuló hátsó hüvelyfal eredeti pozícióba történő visszaállítása a medencefenéki szalagok és kötőszöveti lemezek összehúzásával, feszesebbé tételével. Nagyon meggyengült szövetek esetén a műtét eredményesebbé tehető szintetikus hálók és szalagok beépítése által. Esetenként a hüvelyboltozat eredeti magasságban történő rögzítése önmagában megoldhatja az elváltozást, ezt szintén implantátumal szoktuk rögzíteni (sacrospinosus fixáció).  A hálóimplantációs műtétek minden implantációs műtéthez (sérv, emlő stb.) hasonlóan egy magasabb rizikójú műtéti csoportba tartoznak, így a pácienseknél nem minden esetben végezhetőek el. Ennek eldöntése a szakorvosi konzultáción történik. Ha még gyermekvállalási szándék áll fent, a műtétet érdemes a gyermek(ek) megszületése utánra halasztani, ugyanis egy szülés hajlamosít a kórkép kiújulására.

Prevenció

A hátsó hüvelyfali süllyedés (rektokele, végbélsérv) megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

Rendszeres gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

Székrekedés megelőzése, kezelése

Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

Tartós köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

Forrás:

Ez a poszt is fent van a honlapon (www.drolah.com), de szintén nagyon hasznos infók vannak benne, így ez is kikerül ide:

https://www.drolah.com/cystocele--h-lyags-rv-

Mellső hüvelyfali süllyedés

(más néven cystocele, cystokele, hólyagsérv, húgyhólyagsérv, anterior prolapsus, anterior descensus)

Ennél a kórképnél a húgyhólyag és a hüvely közti támasztószövet meggyengül és megnyúlik, és ennek eredményeképpen a húgyhólyag beleboltosul a hüvelybe. A gátizmok túlfeszülése is közrejátszhat a kórkép kialakulásában.  Ilyen túlfeszülés létrejöhet hüvelyi szülésnél, krónikus székrekedésnél, krónikus köhögésnél, vagy nehéz súlyok emelésénél. A kórkép gyakrabban alakul ki, vagy a már létrejött panaszok általában súlyosbodnak a menopausa után, amikor a vér ösztrogén szintje lecsökken. Enyhefokú mellső hüvelyfali süllyedésnél a konzervatív terápia is hatékony lehet. Súlyosabb esetben viszont rekonstrukciós műtétre lehet szükség az eredeti anatómiát megközelítő helyzet kialakítására.

Tünetek

Enyhefokú elváltozásnál általában a páciens nem tapasztal semmilyen tünetet. Később a következő panaszok szoktak előtérbe kerülni:

• hüvelyi teltségérzés, a kismedence „telítettségérzése”

• diszkomfort érzés köhögésnél, erőkifejtéskor, emelésnél, vagy hajolásnál

• vizeletürítés után a páciens úgy érzi, hogy nem ürült ki teljesen a húgyhólyagja

• derékfájás

• visszatérő húgyúti fertőzések

• fájdalmas szexuális együttlét

• vizeletvesztés szex közben

• előrehaladottabb esetben a szeméremrésben megjelenő idegentest-érzés, mely tapintásra egy puha tojásra emlékeztethet

• A panaszok hosszasabb állást követően fokozódnak, fekvő helyzetben javulnak.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

A fenti panaszok esetén javasolt a szakorvosi vizsgálat, mivel ez a betegség önmagától nem jön helyre.

Mi okozza a kórképet?

A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből álló komplex rendszer, amely biztosítja a kismedencei szervek, mint pl. a húgyhólyag helyben tartását. Ez a komplex idővel meggyengülhet, hajlamosító tényező egy korábbi szülési trauma vagy a medencefenéki izmok folyamatos feszülés alatt tartása.

Ilyen kockázati faktorok az alábbiak:

• hüvelyi szülés, mely bizonyítottan hajlamosít.

• életkor, főleg menopauza után, miután lecsökken az ösztrogénszint

• méheltávolítás, ami által a medencefenék komplex rendszere megbomlik

• genetika, hiszen az öröklött kötőszöveti gyengeség is közrejátszhat a kialakulásában

• elhízás, ez szintén bizonyítottan hajlamosít

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

• Mikor kezdődtek a panaszok?

• Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

• Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

• Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizeletvesztést?

• Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

• Ismert Önnél krónikus székrekedés?

• Van olyan helyzet, ami javít a panaszain?

• Van olyan helyzet, ami ront a panaszain?

• A családban van valakinek hasonló betegsége?

• Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

• Van még gyermekvállalási szándék?

A vizsgálat, diagnózis

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú.

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a betegség, ezt segítik szükséges esetben még a 2-3 napos vizelési naplók is.

Ebben az esetben a leggyakrabban szükségessé válik a vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés elvégzése is, esetenként vesefunkciós laborral kiegészítve.

Az urodinamikai vizsgálatokkal a vizelettartás eltéréseinek diagnózisa pontosítható. Egyszerűbb esetekben csak vizeletáramlás mérésre van szükség (uroflowmetria), komplikáltabb esetben cystometria és uroflowmetria együttes elvégzésére lehet szükség, mely alatt a hólyag steril folyadékkal történő feltöltése során vizsgálható a húgyhólyagnak a vizelettartási kapacitása több egyéb tényező mellett. Ilyenkor megvizsgáljuk azt is, hogy a vizelet maradéktalanul ki tud-e ürülni vizeletürítéskor (residuum mérés).

Mik a lehetséges kezelési módok?

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. egy méhsüllyedés.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök.

Amennyiben a fenti kezelés nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben véglegesen megoldja a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet a pesszárium.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék funkcióját.

Mikor és hogyan történik az operáció?

Konzervatív terápiára nem javuló esetekben vagy előrehaladott stádiumban szükségessé válhat a műtéti terápia. A műtét általában hüvelyi úton történik, és célja az előreboltosuló mellső hüvelyfal eredeti pozícióba történő visszaállítása a medencefenéki szalagok és kötőszöveti lemezek összehúzásával, feszesebbé tételével. Nagyon meggyengült szövetek esetén a műtét eredményesebbé tehető szintetikus hálók és szalagok beépítése által. A hálóimplantációs műtétek minden implantációs műtéthez (sérv, emlő stb.) hasonlóan egy magasabb rizikójú műtéti csoportba tartoznak, így a pácienseknél nem minden esetben végezhetőek el. Ennek eldöntése a szakorvosi konzultáción történik. Ha még gyermekvállalási szándék áll fent, a műtétet érdemes a gyermek(ek) megszületése utánra halasztani, ugyanis egy szülés hajlamosít a kórkép kiújulására.

Ha a mellső hüvelyfali süllyedést (cystokelét) terheléses (stressz) inkontinencia kíséri, a műtét kiegészíthető inkontinencia szalag beépítésével is. Ezek a szalagok leggyakrabban TOT-szalagok (TVTO-szalagok), itt az elnevezés a műtéti technikára utal.

Prevenció

A mellső hüvelyfali süllyedés megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

• Rendszeres gátizom torna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

• Székrekedés megelőzése, kezelése

• Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

• Köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

• Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

Forrás:

Az alábbi poszt már egy ideje fent van a honlapomon, de célszerűnek tartottam áthozni ide is, mivel jól összefoglalja a méhsüllyedés lényegét. 

Az eredeti cikk elérhető a www.drolah.com - on, íme a link:

https://www.drolah.com/mehsuellyedes

Méhsüllyedés

Definíció: Méhsüllyedés akkor alakul ki, amikor a medencefenéki izmok és szalagok meggyengülnek és megnyúlnak, és többé nem nyújtanak megfelelő alátámasztást a méhnek. Ekkor a méh „lecsúszik” a hüvelybe, sőt, akár elő is boltosulhat a hüvelyből. Méhsüllyedés bármely életkorban előfordulhat, de gyakrabban érint olyan menopauzában lévő nőket, akiknek egy vagy több hüvelyi szülésük volt.

Az ehhez a kórképhez hozzájáruló meggyengült medencefenéki izmok kialakulásának több oka is lehet, ezek a következők:

• A támasztó szövetek terhesség és/vagy szülés alatti károsodása

• A gravitáció hatása

• Ösztrogénhiány

• Éveken keresztüli hasat érintő erőlködés

Kisfokú méhsüllyedés általában tünetmentes és nem igényel kezelést, sokszor csak a nőgyógyászati vizsgálaton derül rá fény. Későbbi stádiumban viszont már panaszokat okozhat, és ekkor már szükség van terápiára.

Tünetek:

A méhsüllyedések súlyossági fokban különbözhetnek egymástól. Egy kisfokú süllyedésnél, mint azt előbb írtuk, általában nincsenek tünetek, az alábbiak inkább a későbbi stádiumokra vonatkoznak:

• kismedencei diszkomfort érzés, húzó jellegű fájdalom

• hüvelyből kiboltosuló, tapintható testszövet

• vizeletürítési problémák, akár inkontinencia, akár vizeletelakadás

• székletürítési nehezítettség

• deréktáji fájdalom

• olyan érzés, mintha kislabdán ülne, vagy mintha valami kilógna a hüvelyéből

• szexuális problémák, olyan érzés, mintha a hüvelye veszített volna a feszességéből

• a tünetek általában reggel jobbak, estére rosszabbá válnak.

Mikor kell ezzel orvoshoz fordulni?

Tünetmentes méhsüllyedés tulajdonképpen nem feltétlenül szorul orvosi kezelésre, természetesen a medencefenéki izmok erősítésével, rendszeres gátizomtornával az állapot rosszabbodása lelassítható, akár meg is állítható, így ennek végzése kifejezetten javasolt. A torna betanulásához megfelelő szakemberre, a szakterületen belül jártas nőgyógyászra, gyógytornászra van szükség.

Tüneteket okozó, életminőséget rontó stádiumban viszont már megfelelő kezelés kell.

Mi okozza a kórképet?

A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből álló komplex rendszer, amely biztosítja a kismedencei szervek, mint pl. a húgyhólyag helyben tartását. Ez a komplex idővel meggyengülhet, hajlamosító tényező egy korábbi szülési trauma vagy a medencefenéki izmok folyamatos feszülés alatt tartása.

​

Ilyen kockázati faktorok az alábbiak:

•  hüvelyi szülés, mely bizonyítottan hajlamosít.

• életkor, főleg menopauza után, miután lecsökken az ösztrogénszint

• méheltávolítás, ami által a medencefenék komplex rendszere megbomlik

• genetika, hiszen az öröklött kötőszöveti gyengeség is közrejátszhat a kialakulásában

• elhízás, ez szintén bizonyítottan hajlamosít

Lehetséges szövődmények

Az alábbiak alakulhatnak ki méhsüllyedés következtében:

• Fekélyek: Nagyfokú méhsüllyedésnél az előeső méhtest maga után húzza a hüvelyt, és a hüvelyhám kifordulhat, előboltosulhat a hüvelyből, és a fehérnemű kidörzsölheti. Ennek a tartós dörzsölésnek a következtében a hüvely ezen része kisebesedhet, kifekélyesedhet, súlyos esetben elfertőződhet, begyulladhat.

• Más kismedencei szerv süllyedése: Méhsüllyedés mellett más kismedencei szerv süllyedése is fennállhat, mint pl. a hólyag vagy a végbél süllyedése. A húgyhólyag süllyedésénél, vagyis hólyagsérvnél (cystocele) a mellső hüvelyfal kitágul, és az előtte lévő húgyhólyag előreboltosul a hüvelybe. Ez vizeletelakadást, húgyúti fertőzéseket okozhat. A végbél süllyedésénél vagyis végbélsérvnél (rectocele) a hátsó hüvelyfal lazul meg, és a végbél domborítja be a hátsó hüvelyfalat. Ez székletürítési nehezítettséggel járhat.

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

• Milyen tünetei vannak?

• Mikor kezdődtek a panaszok?

• Az idő múlásával panaszai rosszabbodtak?

• Vannak fájdalmai? Ha igen, milyen erősségűek?

• Van-e olyan helyzet, ami ront a panaszain, pl. köhögés vagy emelés?

• Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

• Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

• Ismert Önnél krónikus székrekedés? Kell erőlködnie székletürítés közben?

• Sokat kell emelgetnie a munkában vagy otthon?

• Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

• Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizeletvesztést?

• Van valamilyen kezelt betegsége?

• Szed valamilyen gyógyszert? Ha igen, miket?

• Anyai vagy apai ágon fordult elő másnál is méhsüllyedés vagy egyéb kismedencei probléma?

• Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

• Van még gyermekvállalási szándék?

Vizsgálat

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a medencefenéki izmok erősségét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú. A vizsgálat álló és fekvő helyzetben is elvégzendő.

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a betegség, illetve az is megvizsgálható, hogy mennyiben befolyásolja az állapota az életminőségét.

Vizeletürítési illetve székletürítési problémák esetén még további vizsgálatokra lehet szükség (pl. urodinámia, vizelettenyésztés, lásd vizeletinkontinencia, hólyagsérv diagnosztika…)

Mik a lehetséges kezelési módok?

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. hólyagsérv, végbélsérv.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, lehetőleg képzett gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg, és hasznos lehet a hüvelysúlyok használata is.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet néhány hónapig az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök (lásd hüvelyi elektrostimuláció).

Amennyiben a fenti kezelés nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben ezek együtt véglegesen megoldják a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk őket. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, a pesszárium akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék funkcióját.

Műtét

A károsodott vagy meggyengült medencefenéki szövetek helyreállítása céljából szükségessé válhat a műtéti terápia akár hüvelyi, akár hasi úton. A süllyedés műtéti megoldásánál lehetséges saját szövet felhasználása, de lehetséges szintetikus műanyag sérvháló használata is a jól megválasztott esetekben. A vizsgálat eredményétől függően méheltávolításra lehet szükség, de fontos tudni, hogy napjainkban a méhsüllyedés már méheltávolítás nélküli műtéttel is helyreállítható.

Intézettől és a süllyedés típusától függően laparoszkópos műtét is elvégezhető. Ilyenkor a hason több apró metszést ejtenek, és az operáló eszközöket ezeken a nyílásokon keresztül helyezik be a hasba. A köldökön keresztül egy vékony kamerát vezetnek be, amely egy monitorra van csatlakoztatva, és azon keresztül látható a felvétel.

Annak megválasztása, hogy a fenti műtéti lehetőségek közül melyikre esik a választás, függ a páciens állapotától, az intézettől és az operáló orvostól is. Mindegyik típusú műtétnek vannak előnyei és hátrányai is. Ennek megbeszélésére a kezelőorvossal folytatott konzultáción van lehetőség.

Ha további gyermekvállalási szándék áll fenn, a műtétet érdemes a későbbiekre halasztani, mivel egy terhesség és szülés újra felboríthatja a műtéttel helyreállított anatómiai viszonyokat.

Komoly belgyógyászati betegségek mellett, amikor egy ilyen műtétnek komoly ellenjavallata van, érdemes inkább a pesszárium terápia mellett dönteni.

Életmód és otthoni praktikák

Attól függően, hogy milyen súlyos a méhsüllyedés, ezek az otthoni praktikák javíthatnak a páciens állapotán.

• gátizomtorna

• székrekedés megelőzése

• nehéz súlyok emelésének és hasi erőlködésnek a megelőzése

• köhögéses állapotok kezelése, ha van rá mód

• túlsúly, elhízás esetén a normál testsúly elérése

Gátizomtorna

Nagyon fontos, hogy a tornánál a megfelelő izmokat tornáztassuk, így első lépés a medencefenéki izmok megtalálása. Ehhez üljünk le egy kényelmes székre enyhén szétnyitott lábakkal. Következő lépésnek képzeljük el, hogy egy szellentést vissza akarunk tartani. Ehhez össze kell szorítani a végbélhez közeli izomcsoportot a végbél záróizmán kívül, és eközben érezni lehet egy kis mozgást a hüvelybemenetnél. Az ekkor összeszorított izomcsoport a medencefenéki izomzat. Ezután képzeljük el, hogy a pisilést meg akarjuk szakítani, és a vizeletet vissza akarjuk tartani. Mindkét esetben éreznünk kell a hüvelyben egy kis szorítást, ezzel együtt egy emelő mozgást. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy jól csináljuk, két ujjunkat a hüvelybe helyezve az összehúzásnál éreznünk kell a szorítást az ujjakon. Ha még mindig kételyeink vannak, érdemes felkeresni egy – a témában jártas – szakorvost vagy gyógytornászt, aki segít a torna megtanulásában. A tornát mindig vizeletürítés után, üres húgyhólyaggal végezzük. Az immár beazonosított medencefeneket húzzuk össze, és tartsuk összeszorítva 10 másodpercig. Ezután teljesen lazítsuk el szintén 10 másodpercig. Ezt egymás után tízszer végezzük el, egy ilyen sorozat körülbelül 3 percet vesz igénybe. Ezt a tízes sorozatot ismételjük meg a nap folyamán 3-5-ször, reggel, délután és este. Eleinte lehet, hogy csak 3-4 másodpercig tudjuk összehúzva tartani az izomcsoportot, de gyakorlással ez javulni fog, fő a kitartás.

Ezek a tornagyakorlatok bárhol és bármikor elvégezhetőek, a legkényelmesebb persze ülés vagy fekvés közben. Legyünk türelmesek. Körülbelül 4-6 hét után a legtöbb páciens már észlel javulást a tünetekben, de a nagyobb mértékű javuláshoz általában 3 hónap kitartó gyakorlásra van szükség.

​

Prevenció

A mellső hüvelyfali süllyedés megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

• Rendszeres gátizom torna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek részletesebb leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

• Székrekedés megelőzése, kezelése: Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

• Köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

• Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is

Forrás: 

A helyes testtartás fontosságáról mindannyian hallottunk, de mégis rengeteg embert érint a helytelen tartás és annak következményei. Ennek az egyik oka, hogy a következmények sokszor csak évtizedekkel később jelentkeznek, így a jelentőségét nem vesszük annyira komolyan, mint kellene.

Mégis mi a helytelen testtartás következménye? 

Helytelen tartás esetén a medencénket nem a megfelelő helyzetben tartjuk. Ilyenkor a gerinc görbületei vagy fokozódnak, vagy elsimulnak, az alsó végtag ízületei pedig a középhelyzettől eltérnek, ezáltal a gerinc és az alsó végtag ízületeinek felszíne egyenetlenül terhelődik. Ebben az esetben a gravitáció nem a csontjainkat terheli, hanem olyan szalagokat, izmokat, ízületet, melyek nem képesek ezt hosszú távon elviselni. Egyes izmaink túlterhelődnek, mások elgyengülnek, és felborul az izomegyensúly. A tartásért felelős izmaink helytelen működésének állandósulása a gerinc és az alsó végtag ízületeinek különböző kopásos és meszesedéses megbetegedéseihez és fájdalmához vezet.

Még kevésbé ismert, hogy a gerinc és más ízületi bántalmakon túl a helytelen tartás összefügg a medencefenék süllyedéses állapotaival is.

Ennek oka, hogy görnyedt hát mellett a hasban lévő szervekre nagyobb nyomás nehezedik, és ez nagyobb terhelést jelent a medencefenékre nézve. A megnövekedett nyomás pedig az évek során meggyengítheti a kismedencei szerveket tartó szalagokat, kötőszöveti struktúrákat, ezzel a kismedencei szervek süllyedését, vizelet- vagy széklet inkontinenciát előidézve.

Megfelelő testtartással sokat tehetünk ezek megelőzéséért, ennek alapja a medence helyes pozíciója. Ha a medence előre vagy hátra esik, a derék túlterhelődhet.  Ha a medencénk helyes dőlésszögben áll, akkor gerincünk ’S ’ alakú görbülete biztosítja a gerinc rugalmasságát. A bordáknak és a medencének pedig szintén egy vonalban kell lennie, ezáltal védve az ágyéki csigolyákat.

Megfelelő tartás mellett állóhelyzetben oldalnézetben a fül, a váll, a csípő, a térd és a boka középpontja egy egyenesbe esik.  Hátulról pedig a súlyvonal szimmetrikusan bal-és jobb félre osztja testünket.

Ha a medencénk előrebillentett helyzetben van (anterior pelvic tilt), tehát dőlésszöge nő, akkor a gerinc görbületei fokozódnak. Több egyéb eltérés mellett túlterhelődik az ágyéki gerincszakasz és meggyengül a medencefenéki izomzat.

Ha medence hátrabillentett helyzetben van (posterior pelvic tilt), tehát a dőlésszöge csökken, akkor a gerinc görbületei elsimulnak, gerincünk merevebbé válik, a rá háruló erőket nem tudja megfelelően csillapítani.  Gyakoriak a gerincfájdalmak, a gerinc rugalmasságának csökkenése és a felborult izomegyensúly miatt.

Mindegyik tartáshiba esetén a medence helyes dőlésszögének tudatos megtartására és az izomegyensúly visszaállítására kell törekedni. Ha álláskor és járáskor is ügyelünk a helyes tartásra, akkor ízületeink megfelelően fognak terhelődni. Emellett a zsugorodott izmaink nyújtásával és a gyengült izmok erősítésével visszaállíthatjuk a megfelelő izomegyensúlyt, és megvédhetjük a medencefeneket a fokozott nyomásterheléstől.