A medencefenék egy olyan izmokból és kötőszövetből álló réteg, ami a szeméremcsont és a farokcsont között feszül ki, és kétoldalt a medencecsonton rögzül. Ez a réteg támasztja főként alá a kismedencei szerveket, mint a húgyhólyagot, a méhet és a végbelet. Egy jól működő medencefenék ezeknek a szerveknek a megtámasztásán kívül segíti a húgycső és végbél záró izomzatát is a záró funkcióban, emellett fontos szerepe van a szexualitásban is, mivel egy egészséges, tónusos medencefenék segítséget jelent az orgazmus elérésénél mindkét fél számára.

Egy meggyengült, sérült, lazább szerkezetű medencefenéknél és az ennek következtében tágabb hüvelynél házasélet közben az érzőidegeket kevesebb inger éri, a páciensek egy részének ez a fő panasza. De meggyengült medencefenék esetén kialakulhatnak ennél súlyosabb problémák is. A leggyakoribb megbetegedések a stressz-inkontinencia (terhelés hatására a vizelet elcsepegése), hüvelyfali gyengeség, hüvelyfali süllyedések, méhsüllyedés, vagy súlyosabb esetben a méh előesése, de fennállhat vizelet elakadás vagy akár székletinkontinencia is.

Jelenleg nem ismert a kismedencei süllyedések kialakulásának a pontos oka, a kutatások alapján több tényező együttes megléte szükséges hozzá, emiatt nem lehetséges biztonsággal megelőzni. Egy nő például nem változtathat a genetikai adottságán, amely meghatározza, hogy milyen erős a szervek között a kötőszövet felépítése, de több egyéb dolog van, amivel csökkenthetjük a kialakulás kockázatát.

A kismedencei süllyedések vagy POP-k leggyakrabban a vajúdás és a hüvelyi szülés során létrejött szövetkárosodás következményei. Mind a hüvelyi szülés, mind a hüvelyi szülések száma növeli a kockázatot. Az utóbbi évek eredményei arra utalnak, hogy ennek hátterében a szülés során megsérülő medencefenéki izomzat leglényegesebb elemének a sérülése, a levator ani izomkomplex sérülése állhat, ezt támasztja alá több MRI és három-dimenziós ultrahang segítségével történt vizsgálat. Azt is megfigyelték, hogy azok a nők, akinek ilyen izomsérülése van, többszörös kockázattal bírnak a különböző kismedencei süllyedések megjelenésére, és a sebészi kezelést követően a betegség kiújulására.

Természetesen ez önmagában nem indokolja, hogy mindenki, aki el szeretné kerülni az ilyen típusú betegségeket császármetszéssel hozza a gyermekét a világra, de például vannak kísérletek egy olyan kockázatbecslő pontrendszer kidolgozására, ami alapján a kismedencei süllyedésekre magas kockázatú várandósoknál ez esetleg szóba jöhetne.  Kockázati tényező még a terhesség előtt kialakuló inkontinencia, családi anamnézis, vagyis édesanyánál vagy lánytestvérnél kialakult kismedencei süllyedés, nagy magzati súly, ehhez társuló alacsony anyai testmagasság.

Ezeken kívül még több kockázati tényező van, ami süllyedéses kórképre hajlamosít. Ilyen a magasabb életkor, postmenopausalis állapot. Ennek oka, hogy az életkor előrehaladásával majd a klimax bekövetkeztével élettanilag lecsökken a szervezet ösztrogén termelése, és ezáltal a kismedencei szervel és a körülöttük lévő szövetek valamilyen szinten sorvadni kezdenek. Az ezekkel járó tünetek csökkentésére vezették be a hormonpótló terápiákat, amelyeknek a megítélése napjainkig ellentmondásos. A csak helyi (hüvelyhámra krémmel felvitt) ösztrogénterápiának viszont jó hatása van a szövetekre, ugyanakkor ilyen alacsony koncentrációban a mellékhatásoktól sem kell tartani, így a POP megelőzésben is közreműködhet, de ezt igazoló átfogó tanulmányok még nem készültek a témában.

Méheltávolításnál szintén megbomlik a medencefenék egyensúlya, így egy ilyen műtét után évekkel később hüvelyfali süllyedés, hüvelycsonk előesés alakulhat ki. Ezeknél a műtéteknél ezért egyre inkább hangsúlyt fektetnek arra, hogy a megbomlott támasztó struktúrákat valamilyen műtéti technikával helyreállítsák, és ezáltal csökkenthető a kockázata a süllyedéses kórképeknek.

Bizonyos ritka kötőszöveti megbetegedések is hajlamosítanak a meggyengült kötőszövet elégtelen tartó-támasztó funkciója által. Ilyen kórkép a Marfan szindróma vagy az Ehlers-Danlos szindróma.

Az eddig felsorolt kockázati tényezőket nem igazán tudjuk befolyásolni, egyedül a hüvelyi szülés jelent kivételt, de nem valószínű, hogy valaki emiatt lemondana a gyermekáldásról, császármetszést pedig ezzel az indikációval az irányelveknek megfelelően nem lehet végezni. Vannak viszont olyan kockázati faktorok, amiket bizonyos életmódbeli változtatással el lehet kerülni.

Az egyik ilyen a krónikus székrekedés, és a székletürítés közbeni erőlködés. Ha ez éveken keresztül fennáll, ez igazoltan fokozhatja a kockázatot. Más szempontból is, de ebből a szempontból különösen fontossá válik a székletrendezés, a megfelelő étrend, és szükség esetén valamilyen székletlazító használata.

Kockázati faktor még a túlsúly a megnövekedett hasüregi nyomás miatt, és a dohányzás a következményes krónikus köhögés miatt, ami szintén megnöveli a hasüregen belüli nyomást. Mindkét tényező megszüntethető a megfelelő testsúly elérésével és a dohányzásról történő leszokásról. Hosszan taglalható, hogy ez utóbbi kettő még milyen sokféleképpen károsítja az egészségünket, így a székrekedéssel együtt az ezektől való megszabadulással is sokkal többet nyerünk, minthogy csökkentjük a POP-k kockázatát.

Rostban gazdag étrendre és bő folyadékfogyasztásra van szükség. Ha esetlegesen már kisfokú inkontinencia áll fenn, gyakran látjuk, hogy a páciens nem iszik eleget, hogy csökkentse a tüneteket, ez nagy hiba. A folyadékfogyasztás visszafogása hosszú távon többet árt, mint használ.

A rendszeres testmozgás mind a fogyókúra sikerességét, mind a megfelelő székletürítést javítja, azonban fontos tudni, hogy az ugrálással, futással járó sportok kismértékben fokozzák a kialakulás kockázatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az előbbi sportokról mindenkinek le kell mondania, aki nem akar méhsüllyedést. Például egy nagyon jó cipő és a gumisalak pálya előnyben részesítése futásnál számíthat, és akinek esetleg ismert hajlama van ilyen betegségre, elgondolkozhat azon, hogy a step aerobik helyett inkább ússzon, biciklizzen vagy jógázzon.

Nagyon fontos odafigyelni a megfelelő testtartásra. Egy görnyedt hát mellett a hasban lévő szervekre nagyobb nyomás nehezedik, és ez nagyobb terhelést jelent a medencefenékre nézve. Ha szépen kihúzzuk magunkat, a hasban lévő nyomás lecsökken, és ez hosszú távon megtérülhet.

A gátizom, más szóval Kegel vagy medencefenéki torna javítja a medencefenéki izmokat ellátó idegeket működését, fokozza ezen izmok erősségét. Ezen izmok napi rendszerességű tornája megszüntetheti és meg is előzheti a vizeletinkontinenciák egy részét, ez különösen fiatalabb páciensek számára segítség. Bár ezek a medencefenéki gyakorlatok a súlyos fokú süllyedést önmagában már nem képesek korrigálni, egy kisfokúnál a súlyosbodást megelőzhetik, a tüneteket csökkenthetik.

Kismamáknál a várandósság alatt végzett gátizomtorna csökkentette a szülés utáni vizeletinkontinencia előfordulását, ez arra utal, hogy a tónusos levator izom jobban ellenáll a szülés alatti sérüléseknek. Más vizsgálati eredmények pedig arra utalnak, hogy a szülés alatti gerincérzéstelenítés is csökkenti az izomsérülés, izomszakadás kockázatát, vagyis fontosnak tűnik ezen izom megfelelően relaxált állapota a szülés kitolási szakában.

A terhesség utolsó heteiben használható egy speciális, pumpával működő, hüvelybe helyezhető eszköz, mellyel a hüvelybe helyezhető részt levegővel felpumpálva a medencefenéki izomzatot "kondícionálhatjuk" a szülés alatti nagyfokú megnyúlásra. Az eddigi vizsgálati eredmények ezzel kapcsolatban ígéretesek, de még nem történt akkora esetszámú vizsgálat, amivel a hatásosság biztosan kijelenthető lenne.

Emelésnél is oda kell figyelni arra, hogy azt ne a hátizmok és a hasizmok terhelésével tegyük, hanem amennyire csak lehet, a láb és karizmainkat használjuk, ez főleg a kisgyerekes anyukáknak lehet fontos információ.

Bővebb infó: www.drolah.com